A weboldalon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk számodra. A honlap további használatával hozzájárulásodat adod a cookie-k használatához. Adatkezelési tájékoztató
Templomunk. A régi templomi szokások és hagyományok Hajdúszoboszlón, az 1940-es évek végéig, és napjainkban. (Dr. Bánszeginé Jeges Erzsébet visszaemlékezése és dokumentumok alapján - részlet.)
Városunk főterén sudár tornyával kiemelkedik a református templom. Már az Árpád-házi királyok alatt vásáros hely volt Szoboszló települése: Hungarice Zoboszlo Wasár-ként említették. I. Géza király által 1075-ben alapított Garamszentbenedeki apátság alapítólevelében írnak a szoboszlói Szent Miklós római katolikus templomról. Ennek az Árpád-házi időkből származó templomnak az alapját találták meg néhány éve a templom mellet közvetlenül, az I. világháborús emlékmű mögött. A templomtorony, őrtoronyként szolgálta a települést a XV. században. A Hunyadiak korában erődfallal vették körül. Téglalap alakú lőréses erődfalának négy kerek bástyája volt. Templomerőd lett. A krími tatárok 1594-ben ezt a templomot részben lerombolták és kiégették. Ilyen állapotban találták a templomot hajdú őseink 1606. szeptember 2-án a Bocskai István fejedelem által nekik adományozott településen. Rendbe hozták – újjá építették a templomerődöt, és a város védelmi rendszerét is megerősítették a hajdúk. A lovas hajdúk által birtokba vett és felépített település Nemes Szoboszló városa lett.
Városunk legnagyobb tragédiáját Szejdi basa támadása, pusztítása okozta 1660-ban. A templomerődben mindhalálig védte a várost Kecskeméti Balázs a 300 hajdúvitézével. Minden védő és a bemenekült lakosság is e templomerődben halt hősi halált a török túlerejével szemben. Önfeláldozó küzdelem, „véráztatta földje lett” a templomerőd minden talpalatnyi helye.
A visszatért lakosság 13 évvel később harangokat öntetett: 1673-ban és 1679-ben, Eperjes városában készültek el az új harangok. 1680-ban e falak között kiáltották ki Thököly Imrét a bujdosó kuruc hadak fővezérükké (dr. Geönczy József kutatásai-családi levéltár, Bocskai Múzeum). Az 1848-49 -es szabadságharc idején itt tették le esküjüket a város nemzetőrei, és kérték Isten áldását a hadba vonulásukra.
A templom bővítése, tovább építése a lakosság létszáma növekedésével együtt folytatódott: 1711-1717, 1811 és az 1829-es években elnyerte a mai szép formáját. Így bővült a templomunk három hajóssá, enyhe klasszicista stílusban. 1829-ben magasították meg a templom tornyát 51 méter magasra. Az 1878-ban történt városrendezés során megnyitották az Újváros felé vezető utcát, a mai Gönczy Pál utcát, és a templomerőd kelet felé levő bástyáit és falrészei nagy részét elbontották. A falmaradvány és a kerekbástya maradt meg az erődfalakból mára. A megmaradt bástyával egy vonalban épült fel a granárium épülete. Ebben tárolták az egyházi földek termését - 208 hold földet bírt a református egyház. Az épület később, egyházi iroda és levéltár lett, majd a Kádár-rendszerben lebontották, a mai Puskás Étteremnél és Posta helyén álló egyházi épületekkel együtt.
Az étterem helyén egy szép paplak állt, a Postánál pedig a kántorlakás és annak gazdasági épületei voltak, nagy kerttel. Ezeket is kisajátították és szintén lebontották a Puskin utca és a templom között épült másik lelkészlakást is.
A millennium évében, 1896-ban emlékfákatültettek eleink, amiből ma már egy áll, a toronnyal szemben, a bástya felől. Valamikor táblával jelölték a szép emlékfát. Templomunk Városháza felőli falán a bronzból készült emléktábla látható, az adományozó nagyságos fejedelem derűs arcképével. Azon ritka pillanatok egyikét ábrázolta az alkotó, amikor Bocskai fejedelem a győztes küzdelmei után, már jókedvűen és bőkezűen jutalmazhatott is a kassai fejedelmi udvarában. Az emléktáblát a Bocskai Egyesület állította. (Lehet, hogy a főtéren álló furcsa kis lovas szobor látványán derül? Joggal teszi, mert Ő nagyon értékes lószerszámot adományozott a városnak, a lovas szoborról pedig még a lószerszám is lemaradt - a krónikás megjegyzése.)
A faliképtől balra a főbejárati ajtó mellett tarcali mészkőből készült oszlopba bevésve olvashatjuk a Tízparancsolatot. Adományozók: Takács Tamás vezető lelkész és felesége Bojtor Emese, szoboszlói szolgálatuk 10 éves évfordulójára készíttették.
Az ősi toronyalatti, öles falú kis helyiségben kapott helyet egyháztörténetünk kis múzeuma. Az épület alatt menekülésre szolgáló alagút nyomát fedezhetjük fel, amely a régiek emlékezete szerint Zelemérig vezetett.
Templomunkba a lelkészi iroda felől, az úgy nevezett „szélfogó belépőn” jutunk be. A templom ajtóit két darab, kétszárnyú ajtón levő kovácsoltvas kilincs nyitja. A szélfogónak a falát fehérre festették. Magasban, a szemöldök gerendán az 1810-es évszám olvasható. A belső kőkeretes ajtó felett a régi idők jeleként mutatja az elhelyezése idejét, amely megelőzte a nagy 1811-es és 1828-as átalakításokat is. Itt álljunk meg, mert van még látnivaló, a belépőben a bal felső részen kezdődik a felirat: E BEJÁRÓT KÉSZÍTETTE 1878, majd a szemközti oldalon folytatódik: özv. KISS JÁNOSNÉ KOVÁCS REBEKA. Mindehhez tudnunk kell, hogy Kiss János az 1848/49 szabadságharc idején városunk főhadnagya volt. Kossuth neki írta a híres levelét a hajdúk fegyverbeszólítására, amit olyan gyakran idézünk. A levélnek nagy hatása lett, tömegével jöttek a nemzetőrök a szabadságharc védelmére, és itt, a templomban tettek nemzetőr esküt. A templomban volt „Arany János széke”, barátjának, Gönczy Pál családjának padjában. A templomhajó ősi kövein lépegetve, a hófehérre festett falak között emlékezhetünk: régen elment őseink itt hallgatták Isten igéjét. Református anyakönyveinket 1729-től vezetik. Itt avatták fel a vitézeket, ebben a templomban hirdették Isten igéjét azok a prédikátoraink, akik külhonban tanultak. Egyházi adatok szerint Hollandiában és Svájcban végezték el a theologiát. Igen értékes, bőrbe kötött, a hitélettel foglalkozó latin nyelvű könyveket adományoztak egyházunknak. Szokás volt ez. Nagyon értékesek ezek a régi könyvek számunkra.
Dúsan aranyozott szószéke 1814-ben készült diófából. A szószék süvegében helyeztek el - az utókor számára - egy Bibliát, az aznapi prédikáció szövegét, és korabeli pénzérmét. A szószék mellet áll az országzászló. Díszes tartóját Galánfi András fafaragó mester készítette el.
Mózes-szék: így nevezik a lelkészek padjait. Készült 1816-ban. Akkor a padokhoz hasonlóan pácolt felületű volt. Két felső záróvonala végén a fafaragás liliom formájú, közepén kerek formájú a faragás. A háttámla egész hosszában finom munkájú, rácsozott. Ezek a díszítések szintén arany festékkel kiemeltek. A szépség és az egyszerűség nemes ötvözete a Mózes-székünk. 1979-ben sajnos firnájszos festékkel átfestették, a szépen pácolt padsorokkal együtt. Szintén 1828-ban bővítették az ülőhelyeink számát, 1500 főt befogadóra, enyhe copf stílusú-díszítéses karzatokkal.
Templomunk berendezésének igen értékes darabja az 1906-ban készült eredeti mester orgona. Ma korszerűen felújítva működik (Legutolsó felújítása az Angster orgonánknak 2020 őszén készült el – a szerkesztő megj.). A templom akusztikája, az orgona hangja nemcsak hitéletünket szolgálja, de alkalmas hangversenyek és kórusművek előadására is. Gyakran teltházzal gyönyörködik bennük a város lakossága.
A szószék előtt áll a rózsaszínű márvány úrasztal, mívesen megmunkálva, bekerítve. A keresztelő medence szintén márványból készült. Adományozója Beke Máté és felesége. Az úrasztal kőpadlója alatt kb. 10 éve (2013-hoz viszonyítva – a szerkesztő megj.) a régészek egy üreget találtak, ami szerintük a római katolikus egyház papjainak temetkezési helye volt. Ez újabb adalék a templomunk történetéhez, a hajdúk letelepítése (1606) előtti időkből. Templomunk régi kőpadlója védett!
A városházával szembeni belső falon, fehér márványtáblába vésték azoknak a református lelkészeknek a nevét, akik kezdetektől a mai napig szolgáltak és szolgálnak. Állíttatta Takács Tamás vezető lelkész, a presbitériumával. Itt látható a Nagy Magyarország térképe is. Az idelátogatók ezen a térképen jelölik meg, hogy melyik településről érkeztek.”
Úgy gondolom hasznos megemlékeznünk a régi szokásainkról, ahogyan azt mi a régi öregektől tanultuk a két világháború közti időszakban. Akkor gyakran zsúfolásig megtelt az 1500 férőhelyes templomunk. Ez a szokásrend jól működött egészen az 1940-es évek végéig. Vallási és nemzeti ünnepeinken mindig telve volt a templom. A konfirmáció alkalmával a konfirmáltak Bibliát, az Újszövetséget kapták meg emlékül. Nemzedékről-nemzedékre az alábbi ülésrend volt szokásban: mindenki oda ült be a padokba ahol a családok megszokott helye volt. A Mózes-székkel egy vonalban, két oszloppadsorban, a belső kertre néző ablakok alatti padokban, itt az első sorokban ültek a presbiterek élükön 1945-től a főgondnok, és a többi tisztségviselő. Mögöttük a tanítók és a férfiak. A főgondnok személye a régebbi időkben mindig a város főhadnagya volt, majd a polgármester. A kiegyezés után már Hajdúszoboszló a város neve. /Szoboszló, Nemes-Szoboszló, Hajdúszoboszló így alakultak a városunk nevei/
A Mózes-székkel egyvonalban mellette levő padokban ültek az iparosok, akik többsége a gazdatársadalomból került ki. A szószékkel szemben levő padsorokban foglaltak helyet az elöljárók. Első sorban a főgondnok, aki a polgármester volt 1945 előtt. Őt mindkét oldalon egy-egy városi hajdú kísérte, díszes egyenruhában. A hajdúk a padsor mindkét oldalán végig álltak a prédikáció alatt. Az Istentisztelet után a polgármester-főgondnokot visszakísérték, a városháza tisztviselői karával együtt a városházára. A szószék előtti padsorokban volt a helyük a főgondnok mögötti padokban a lelkészek családtagjainak a városi tisztviselőnőknek a tanítónőkkel együtt. A lelkészi iroda felőli padokban, állandó helyen ültek a diáklányok. Az orgona melletti helyeken ültek a diákfiúk. Az orgona felől a városháza felőli padokban csak hajadon lányok, a másik oldalon a férjes asszonyok ültek. A hajadonok fejkendő nélkül voltak általában, a férjes asszonyok pedig kendőt viseltek. A szokás az volt, hogy a lányok hajadon fővel vettek úrvacsorát. Úrvacsorázó, kalapot viselő nők is levették a kalapjukat. Abban az időben a lelkésznék, tanítónők, tisztviselőnők, stb. viseltek kalapot - Melegh Dánielné emlékei. A többi padsorokban csoportosan ültek, de elkülönülve a nők és a férfiak.
Állandó helyük, padjaik, székük volt a város kiemelkedő nagy-családjainak, vagy a régi- nemzetes családoknak. Így, például a P. Nagy család székei. Örvendi Józsefné P. Nagy Emma, leány korában, mindig az úgynevezett P. Nagy család székében ült, édesanyjával és testvéreivel. Hasonlóan a Gáthy, Radó, Jeges, Borbély és a többi nagy családok is. Ezeket a padokat, és székeket, adományokkal biztosította a családjuk, nemzedékről-nemzedékre. A nagyobb gazdacsaládoknak tehát megvolt a „helyük” a templomban.
Templomunkhoz kötődik a szilveszteri csergetés régi hagyománya is. A kivilágított torony ablakok és a harangok zúgása jelzik a csergetés kezdetét este öt órakkor. Ekkor ugyanis a város apraja-nagyja a főtéren összegyűlik a csergetésre minden év utolsó napján. Ez a hagyomány is fennmaradt és tűzijátékkal kibővülve idegenforgalmi nevezetességünk is lett.
Szólni kell a kegytárgyainkról is! Őseink református hitéletének régi értékes bizonyítékairól.
Kardforgató és a munkától megkeményedett kezű hajdú eleink nagy gonddal választották ki és készíttették el egyházi kegytárgyainkat. Erősen támaszkodtak a debreceni Nagytemplom részére munkát végző ötvös mesterekre. Úrasztali ezüst kenyérosztó tál „Nemes Szoboszló Városa” címerével 1639-ben készült. Hólyagos kelyheink, ónedényeink kiemelkedő muzeális értékkel bírnak. Van 1614-ből gyönyörű feliratos terítőnk is, mikor még alig telepedtek itt le a lovas hajdú ősök, már az asszonyaik, ma is csodálatosan szép munkákat készítettek. Egyházi textíliáink közt van Lorántfy Zsuzsanna fejedelem asszony idejéből való hímzett úrasztali terítők, pecsétnyomók, ősi Bibliák stb. Városunk címere ismételten megtalálható kegytárgyainkon. A Bocskai Múzeumban őrzik az eredeti darabokat. Ezek az egyházi és városi kincseink évszázadokon át ládákban őrizve, olykor a földben elrejtve török-tatár, osztrák, orosz, német rabló és pusztító csapatok elől, maradtak meg napjainkig.
Az iskolák államosításáig a ref. iskola tanulói, a tanítójuk vezetésével rendszeresen vettek részt a számukra kijelölt időben a Polg. Iskola tanulóival együtt a lelkész hitoktatójukkal az Istentiszteleteken. Családjaink századokon keresztül ebben a templomban esküdtek, gyermekeiket keresztelték, végezték hitéletüket, végül utolsó útjukon is itt vettek búcsút szeretteiktől. Gyászistentisztelet alkalmával, fekete gyászterítővel vonták be a szószéket a Mózesszéket, az úrasztalát, keresztelő medencét, és az első padsort. Amíg a gyászistentisztelet tartott, a gyászkocsi a templom és az iskola előtti téren állt. Majd elindult a gyászmenet a temetőbe gyalogosan, a lelkész vezetésével, a gyászolókkal a kántorral együtt énekelve. A Vénkert temető útvonala a mai Vadas utca, a régi neve Halottas utca volt.
A templom városháza felőli külső falára helyezve rézből öntött Bocskai emléktábla felhelyezését a Bocskai Szövetségnek köszönhetjük. A templom főbejáratánál elhelyezett sziklatömbre vésett Tízparancsolat olvasható. Takács Tamás és felesége lelkészeink ajándéka. A Városháza felőli oldalon, városunk címere látható… Templomtornyunkban három harang zengése szólít bennünket Isten házába. E három harang: 4,-7, és 14 mázsa súlyúak. A 14 mázsás harangot Kanadába emigrált gazdatársunk Tóth Sándor és felesége nemes adományából kaptuk 1991-ben… Ez a mi templomunk, a hitünk erősítője, lelki erőnk forrása. A jó Isten segítse meg egyházunkat, városunk lakóit és a gazdatársadalmat, továbbra is! „Erős várunk a mi Istenünk” (390. zsoltár)
(A fejezetet írta 2013. év szeptemberében dr. Bánszegi Lászlóné református presbiter, gazdaköri tag visszaemlékezések, dr. Geönczy József helytörténész családi archívuma és a Hajdúszoboszlói monográfia, 1975 felhasználásával. Forrás: Kiss József Zoltán – A Hajdúszoboszlói Gazdakör 100 éve, 1914-2014; A GAZDAKÖR KRÓNIKÁJA alapítástól napjainkig, Multiplex Media-Debrecen Kft., Debrecen, 2014; I. Megalakulástól újjáalakulásig, Templomunk c. fejezet, 208 old.;)
Egy Istentől megáldott látás (vízió) vált valóra akkor, amikor 2018 elején az elnökségünk elfogadta Egyházközségünk új logóját. Ezzel elindult egy igei arculat, gyülekezeti hitvallás és a szolgálatban teljes küldetéstudat formálódása. Az új jelképben találkozik a bibliai üzenet gyülekezetünk patinás tradíciójával, hogy ezáltal megszülethessen egy új, lendületes, mások felé szolgáló elköteleződés.
A bibliai alapvetés a Példabeszédek könyve 20. fejezetének 27. versében található: „Az ember lelke az Úrtól kapott mécses…” Az új jelképben, ami Tóth Zoltán, a Pixlab grafikusának munkáját dicséri, a szentírási üzenet motívumai jelennek meg. A keretet egy lendületesen elindított szív grafikája adja meg, utalva arra a lelkületre, amely a szeretet nélkül üres marad.
A szív egy sematikus mécsesben végződik. Ennek formavilága a Jézus korában használt egyszerű mécsesekre utal, amelyek nélkülözhetetlenek voltak két évezreddel ezelőtt. Fényt adtak, világítottak, lángjukkal utat mutattak, vagy melegséggel töltöttek el. A mécsesek nem csak a háztartások kellékei voltak, hanem mindenekfelett az istentisztelet nélkülözhetetlen eszközei is. Mindig nagy figyelemmel kísérték állapotukat, töltöttségüket. Ezeket a mécseseket annak idején csak természetes anyagokkal, préseléssel előállított olajjal töltötték meg.
A figyelmesen szemlélődő nem csak a mécsest látja logónkban, hanem egy jelképes embert is. Így a mécses lángolása egyben szimbóluma az Istent szeretettel, szívvel szolgáló, hívő embernek is, aki – bibliai gondolattal élve – mer kisebbé lenni, hogy általa Isten dicsősége nagyobb legyen. E lángolás nélkül minden szolgálat, minden Isten-kapcsolat csak rideggé, kihűltté válik.
Végezetül üzenetértékű a lángnyelv, amelynek kettős a sziluettje: jobb oldalon egyszerű vonalvezetés, míg a baloldalon a csodálatos templomunk klasszicizáló toronyvonala ismerhető fel. Ennek üzenete az, hogy nem csupán a lánglelkűség fontos az Istenhez és a gyülekezetünkhöz fűződő kapcsolatunkban, hanem kiemelten tekintünk arra az évezredes és évszázados hagyatékra, amit a keresztyénség és benne a hajdúszoboszlói reformátusság képvisel a Bocskai-örökséggel egyetemben. Fiatalosság, lendületesség, ugyanakkor hagyományaink tisztelete, értékőrzése eggyé olvad a szeretet lángolásában. A torony-sziluett lángjában pedig emlékezhetünk arra a történelmi eseményre, amikor a városvédők az ellenség üldözéséből hazatérve a templomban elhelyezett lámpások alapján tájékozódtak és találták meg a hazavezető utat a pusztaságból. Mindezek ismeretében csak azt kívánhatjuk, hogy legyen a templomunk és a gyülekezetünk ilyen „világító”, Istenhez utat mutató közösséggé, fiatalos lendülettel szolgálva, lánglelkűen szeretve!
https://www.hszref.hu/