Bogdán András

„Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el mennyi jót tett veled.” (Zsolt 103,2)

Bogdán András vagyok, egy kalotaszegi kis faluban, Magyargyerőmonostoron nevelkedtem, majd Kolozsváron végeztem iskoláimat és itt is kezdtem el dolgozni. A Gyöngyikével kötött házasságom után Szatmárnémetibe kértem a munkahelyem áthelyezését, ahol 40 éven keresztül dolgoztam. Három gyermeket neveltünk fel és indítottunk el az élet útjára, majd a körülmények úgy alakultak, hogy visszahonosítással Magyarországra jöttünk 1998-ban.

Hajdúszoboszlóra való költözésünk után, mivel e városban nem volt ismerősünk, az itteni református gyülekezet által sok ismeretséget kötöttünk és hála Istennek jó szívvel befogadtak ebbe a közösségbe. Már közel másfél évtizede vagyok a gyülekezet presbitere, ahol minden tőlem telhetőt megteszek a közösség érdekében. Tagja vagyok az Egyházközség Építési Bizottságának, temetésekre énekelni járok. A bemutatkozásom elején írt Ige nekem azt a meggyőződést jelenti, hogy engem az Isten eddigi életem folyamán „tenyerén hordozott”, amiért nem tudok elég hálát adni.